In memoriam Héger Ádám

  
1991. december 10-én született Dunaújvárosban. 
Baracs volt az első állomás, ott gyermek fejjel szeretett bele a játékba, a játékba, melynél kevés fontosabb dolog létezett számára. A következő állomás és talán az a hely, ahol az alapokat megkapta szülővárosa Dunaújváros volt, a kezdeti nehézségeket, hittel akarattal, és kitartással átvészelve sok tapasztalatokat szerzett itt, és nagyon fiatalon belekóstolhatott a felnőtt labdarúgásba, hiszen a másodosztályú csapattal készült és olykor bizonyítási lehetőséghez is jutott. Itt ismerkedett meg későbbi mentorával, edzőjével, és talán nyugodtan kijelenthető a köztük lévő szoros kapcsolat miatt, hogy a barátjával Málics Gyulával, aki végigkísérte ezután szinte egész pályáján. Ez a kapcsolat sok munkát, de sok örömet is hozott mindkettőjük számára.



Az elkövetkező években a dunaújvárosi éveknek köszönhetően, már ugyan alacsonyabb osztályban, még mindig szemtelenül fiatalon Abán, Maroshegyen, majd Csepelen már felnőtt szinten kezdőként őrizte a hálót és villantotta meg többször, tudását, technikai képzettségét, amit a sok edzésen végzett gyakorlattal tökéletesített.

Kaposvölgye VSC jött a sorban Nagyberkiben, ahol Ádám ismét az NB II-ben találta magát, és jól is védett,  maradt is a második vonalban, hiszen 2011. nyarán Vácra igazolt. 

Az itt eltöltött idő alatt érett komoly felnőtt kapussá, rutint szerzett és magabiztosság sugárzott belőle tisztában volt képességeivel és ezáltal nyugalmat sugárzott társainak.



Ebben az időszakban, már teljes elhivatottság jellemezte a labdarúgás, és ezen belül a kapussá, majd későbbiekben kapusedzővé válás útján, semmi mást nem tudott elképzelni későbbi terveit ez irányba szövögette céltudatosan, ezért edzői oklevelet is szerzett.
Ezután az NB III-ban szereplő kis tolna megyei településre már, mint kész játékos érkezett, de sajnos ebben az időszakban sérülés hátráltatta.
Ekkor jött a lehetőség, hogy a sérülés utáni felépülés során „meccsben lehessen, így Lipótra igazolt, ahol jó teljesítményével és magabiztosságával hamar felhívta magára a figyelmet, ezért fél szezont követően a térség egyik meghatározó megyei csapata a WHB Ménfőcsanak ESK csábította magához.



Szörnyű és elfogadhatatlan, hogy ez volt az utolsó állomás az ekkor még mindig csak 21 esztendős fiatalember számára, aki  tele volt ambícióval tervvel és előtte állt a nagybetűs élet.  Az élet, ahol sok mérkőzésen tolhatta volna ki a 90. percben a labdát a jobb felsőből, vagy védhetett volna 11-est, és ezzel segítette volna győzelemhez csapatát, majd később sok fiatalnak adhatta volna át tapasztalatát, tudását és a labdarúgás iránti olthatatlan szeretetét.

Emléke örökké élni fog!